A művészetek, kultúrák iránti fogékonyság nálunk, Szentendrén benne van a levegőben. Igaz, nem zenész, vagy kifejezetten ‘népi’ családba születtem, hálás vagyok, hogy hip-hop helyett néptáncra vittek el, innetől pedig idő kérdése és menthetetlenné váltam... Népi éneket komolyabban kilencéves koromtól Szvorák Katalinnál tanultam, akitől technikánál, vagy repertoárnál sokkal többet kaptam, ezt vittem tovább a váci konziba. Mindeközben régi zené(k)ről, előadóművészetről a szentendrei Kecskés Együttesben tanultam, tapasztaltam. A dallamok mellett egyre erősebben foglalkoztattak a szövegek, így szépen gyülekezni kezdtek polcomon a szövegfolklorisztikai témájú kincsek. Tanulmányaimat illetően végül magyar nyelv-és irodalom, majd számítógépes nyelvészet szakot végeztem a Pázmányon. Népzenész oldalamat tekintve pedig továbbra is szabadon foglalkozhatok csak azzal, amiben személyes feladatot érzek, megtalálhatom, amihez leginkább kötődöm. A népi énekes titulussal nem egészen megbékélve, “vokális felelősnek”, “szövegbúvárnak” nevezném magam a zenekaron belül.